A kurzus elméleti háttere

A mai bejegyzésem egyik témájának alapjául egy youtube videó szolgál, amely az androidos tabletek oktatásba való bevonásával foglalkozik (Bedő Andrea – Androidos tabletek az oktatásban). A videóban szereplő hölgy bemutatott egy tanulmányt: egy település általános iskolájában tabletek segítségével folyik a tanítás. Erre egy külön épületet újítottak fel, ami az iskolától 5 percre található, és természetesen felszerelték a szükséges eszközökkel. Így a diákok tanáraik irányításával használhatják a digitális eszközöket. Fontos, hogy a gyerekeket tudatosságra neveljék ezen a téren is és megtanulják rendeltetésszerűen, minél ügyesebben és célravezetőbben használni például a tableteket. Ehhez azonban az is kell, hogy a tanárok magabiztosan tudják kezelni a gépeket. Az előadásban elhangzott, hogy vannak oktatók, akik még az asztali számítógéppel sem feltétlenül boldogulnak, így felmerül a kérdés, hogy mit tudnak kezdeni egy tablettel? Ebben az iskolában úgy tűnik, sikerült megoldani a tanárok felkészítését, mert a gyerekek nagyon jó eredményeket produkáltak. Érdekes kezdeményezésnek tartom a tabletek oktatásba való bevonását, hiszen a világ rendkívül gyorsan fejlődik és mindenkinek lépést kell tartania az újdonságokkal. Fontos továbbá, hogy a gyerekek megtanulják helyesen használni a digitális eszközöket, ennek oktatása pedig az iskolában is lehetséges, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Bennem mégis maradt némi kétely, hiszen ha nagyban gondolkodunk és minden iskolában bevezetésre kerülne ez a program, vajon tényleg működőképes lenne? Minden tanár képes lenne továbbfejleszteni saját magát és igazodni a modern világhoz? Továbbá ezek az eszközök nem kis összegbe kerülnek, és bármikor előfordulhat, hogy javítás vagy akár csere szükséges. Mindemellett felötlött bennem, hogy ha megjelennek a tabletek az iskolákban, vajon nem tűnnek-e el ezzel párhuzamosan a tankönyvek? Hiszen gondoljunk csak bele, rengeteg tankönyv megtalálható online, illetve ahogy a korábbi bejegyzésemben olvasható, több digitális tananyagtár is létezik. Érdekes téma ez nagyon és rengeteg kérdés, kétely felmerülhet az emberben. Mindemelett úgy gondolom, hogy a gyerekeknek el kell igazodniuk a digitális világban és ehhez az iskola valóban hatalmas segítséget tud nyújtani. Ha sikerül megteremteni a megfelelő feltételeket, akkor ez a program valóban hasznos tapasztalat lesz a gyerekek számára.

A bejegyzésem második felében a következő tanulmányt szeretném elemezni: Papp-Danka Adrienn – Tanulás és tanulásmódszertan az információs társadalomban. Mint tudjuk, manapság egyre népszerűbb az úgynevezett life long learning, tehát az élethosszig tartó tanulás, ami a jelenlegi digitális eszközök jelenléte mellett főleg aktuális. Nagyobb teret kap az informális tanulás, hiszen gyakran észre sem vesszük, hogy például internetezés közben mennyi információt megtanulunk. A digitális világ kinyílt az emberek előtt és ez az oktatásra is nagy hatást gyakorol. A korábbi, hagyományos módszerek mellett feltűnnek új lehetőségek, amelyekkel színesebbé, hatékonyabbá lehet tenni a tanítást. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hagyományosnak tekintett módszerek elhanyagolandóak. Azonban az oktatásban a változás nem megy egyik pillanatról a másikra, a tanulási szokások nem változtak meg gyökeresen – holott a mindennapokban igenis éles váltás tapasztalható. Kérdés tehát, hogy miként vonhatóak be az oktatásba a különböző eszközök és tartalmak? A tanulmányban olvasható, hogy a multimédiás tartalmak igen hatékonynak bizonyulhatnak, hiszen egyszerre több érzékszervre hat. Úgy gondolom, hogy ezt a tényt minél több oktatónak fel kellene ismernie és élni a lehetőségekkel, hiszen így a diákokban valószínűleg jobban megragadna a tananyag, mint egy hagyományos módszerrel megtartott órán. (Ezzel persze nem szeretném ezt az irányvonalat leminősíteni).
A témával kapcsolatban megkerülhetetlen fogalom a multitasking, ahogyan ez a tanulmányban is le van írva. Vitatott kérdés, hogy a megosztott figyelem valóban előnyös-e, sőt, egyáltalán létezik-e? Saját tapasztalataimra hivatkozva, azt tudom mondani, hogy egyszerre több dologra nem lehet teljesen odafigyelni, ezáltal precíz munkát végezni. Én a pontosság híve vagyok, ezért szeretek egyszerre egy feladatra koncentrálni, hogy azt biztosan a tőlem telhető legjobb módon tudjam elvégezni. A szövegben is olvasható és én is úgy gondolom, hogy fontos felhívni a tanulók figyelmét arra, hogy sokszor a feladatok komoly koncentrációt és elmélyülést igényelnek.
Az online lét tanulásra gyakorolt hatásai közül fontos még kiemelni az információ megosztását. A mai generáció már hozzá van szokva, hogy mindent azonnal meg tud osztani a különböző eszközeinek segítségével. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség a tanulási folyamatban rendkívül fontos szereppel bír. Viszont a dolog sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a gyerekek megtanulják hatékonyan használni a különböző online felületeket.
A tanulmány kapcsán feltétlenül szót kell ejteni még a tanulásmódszertanról. Lényeges szempont a megfelelő körülmények megteremtése. A számítógép igencsak hasznos lehet a tanulási folyamatban, azonban ugyanúgy negatívan is befolyásolhatja azt. Teljesen egyetértek a szöveg szerzőjével abban, hogy csakis akkor kapcsoljuk be a számítógépet, ha valóban szükség van rá a tanuláshoz. Ismét saját magamat tudom felhozni példának: képtelen vagyok a tanulnivalóra koncentrálni, ha mellettem ott „csipog” folyamatosan a facebook cset. Érdekes, hogy az online környezetben különböző tanulási stílusokkal találkozhatunk. Számomra meglepő, hogy az online világ bevonódása a tanulásba mekkora mértékben képes befolyásolni az egyének szokásait. Az internet gyorsasága, a hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle tartalom elérése kihat a gyerekek tanulására. Nem is gondoltam volna, hogy például az impulzivitást ekkora mértékben felerősítheti az internethasználat.
Végül a tanulmány bemutatja a „digitális tolltartó készletét”, ezeket azonban most nem részletezném, mert úgy gondolom, hogy mindenki által ismert tartalmakról esik szó ( pl Wikipédia, Youtube). A szerző minden felülethez biztosít módszertani tippeket, amik úgy gondolom, hogy rendkívül hasznosak.
Összegezve, érdekesnek találtam ezt az írást, igen elgondolkodtató tartalommal találkozhattam. Érdekesen és érthetően fogalmazta meg a szerző a gondolatait, így még élvezhetőbbé tette az olvasást. Fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, ezeket én is kiemeltem.

A bejegyzésemben bemutatott mindkét tartalom fontos témákat boncolgat. Amit végezetül kiemelnék, hogy nagyon fontos lépést tartanunk a digitális világgal, illetve meg kell tanítanunk a gyerekeknek a rendelkezésükre álló eszközök használatát.