A mai bejegyzésem egyik témájának alapjául egy youtube videó
szolgál, amely az androidos tabletek oktatásba való bevonásával foglalkozik
(Bedő Andrea – Androidos tabletek az oktatásban). A videóban szereplő hölgy
bemutatott egy tanulmányt: egy település általános iskolájában tabletek
segítségével folyik a tanítás. Erre egy külön épületet újítottak fel, ami az
iskolától 5 percre található, és természetesen felszerelték a szükséges
eszközökkel. Így a diákok tanáraik irányításával használhatják a digitális
eszközöket. Fontos, hogy a gyerekeket tudatosságra neveljék ezen a téren is és
megtanulják rendeltetésszerűen, minél ügyesebben és célravezetőbben használni
például a tableteket. Ehhez azonban az is kell, hogy a tanárok magabiztosan
tudják kezelni a gépeket. Az előadásban elhangzott, hogy vannak oktatók, akik
még az asztali számítógéppel sem feltétlenül boldogulnak, így felmerül a
kérdés, hogy mit tudnak kezdeni egy tablettel? Ebben az iskolában úgy tűnik,
sikerült megoldani a tanárok felkészítését, mert a gyerekek nagyon jó
eredményeket produkáltak. Érdekes kezdeményezésnek tartom a tabletek oktatásba
való bevonását, hiszen a világ rendkívül gyorsan fejlődik és mindenkinek lépést
kell tartania az újdonságokkal. Fontos továbbá, hogy a gyerekek megtanulják
helyesen használni a digitális eszközöket, ennek oktatása pedig az iskolában is
lehetséges, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Bennem mégis maradt némi
kétely, hiszen ha nagyban gondolkodunk és minden iskolában bevezetésre kerülne
ez a program, vajon tényleg működőképes lenne? Minden tanár képes lenne
továbbfejleszteni saját magát és igazodni a modern világhoz? Továbbá ezek az
eszközök nem kis összegbe kerülnek, és bármikor előfordulhat, hogy javítás vagy
akár csere szükséges. Mindemellett felötlött bennem, hogy ha megjelennek a
tabletek az iskolákban, vajon nem tűnnek-e el ezzel párhuzamosan a tankönyvek?
Hiszen gondoljunk csak bele, rengeteg tankönyv megtalálható online, illetve
ahogy a korábbi bejegyzésemben olvasható, több digitális tananyagtár is
létezik. Érdekes téma ez nagyon és rengeteg kérdés, kétely felmerülhet az
emberben. Mindemelett úgy gondolom, hogy a gyerekeknek el kell igazodniuk a
digitális világban és ehhez az iskola valóban hatalmas segítséget tud nyújtani.
Ha sikerül megteremteni a megfelelő feltételeket, akkor ez a program valóban
hasznos tapasztalat lesz a gyerekek számára.
A bejegyzésem második felében a következő tanulmányt
szeretném elemezni: Papp-Danka Adrienn – Tanulás és tanulásmódszertan az
információs társadalomban. Mint tudjuk, manapság egyre népszerűbb az
úgynevezett life long learning, tehát az élethosszig tartó tanulás, ami a
jelenlegi digitális eszközök jelenléte mellett főleg aktuális. Nagyobb teret
kap az informális tanulás, hiszen gyakran észre sem vesszük, hogy például
internetezés közben mennyi információt megtanulunk. A digitális világ kinyílt
az emberek előtt és ez az oktatásra is nagy hatást gyakorol. A korábbi,
hagyományos módszerek mellett feltűnnek új lehetőségek, amelyekkel színesebbé,
hatékonyabbá lehet tenni a tanítást. Persze ez nem azt jelenti, hogy a
hagyományosnak tekintett módszerek elhanyagolandóak. Azonban az oktatásban a
változás nem megy egyik pillanatról a másikra, a tanulási szokások nem változtak
meg gyökeresen – holott a mindennapokban igenis éles váltás tapasztalható.
Kérdés tehát, hogy miként vonhatóak be az oktatásba a különböző eszközök és
tartalmak? A tanulmányban olvasható, hogy a multimédiás tartalmak igen hatékonynak
bizonyulhatnak, hiszen egyszerre több érzékszervre hat. Úgy gondolom, hogy ezt
a tényt minél több oktatónak fel kellene ismernie és élni a lehetőségekkel,
hiszen így a diákokban valószínűleg jobban megragadna a tananyag, mint egy
hagyományos módszerrel megtartott órán. (Ezzel persze nem szeretném ezt az
irányvonalat leminősíteni).
A témával kapcsolatban megkerülhetetlen fogalom a multitasking, ahogyan ez a tanulmányban is le van írva. Vitatott kérdés, hogy a megosztott figyelem valóban előnyös-e, sőt, egyáltalán létezik-e? Saját tapasztalataimra hivatkozva, azt tudom mondani, hogy egyszerre több dologra nem lehet teljesen odafigyelni, ezáltal precíz munkát végezni. Én a pontosság híve vagyok, ezért szeretek egyszerre egy feladatra koncentrálni, hogy azt biztosan a tőlem telhető legjobb módon tudjam elvégezni. A szövegben is olvasható és én is úgy gondolom, hogy fontos felhívni a tanulók figyelmét arra, hogy sokszor a feladatok komoly koncentrációt és elmélyülést igényelnek.
Az online lét tanulásra gyakorolt hatásai közül fontos még kiemelni az információ megosztását. A mai generáció már hozzá van szokva, hogy mindent azonnal meg tud osztani a különböző eszközeinek segítségével. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség a tanulási folyamatban rendkívül fontos szereppel bír. Viszont a dolog sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a gyerekek megtanulják hatékonyan használni a különböző online felületeket.
A tanulmány kapcsán feltétlenül szót kell ejteni még a tanulásmódszertanról. Lényeges szempont a megfelelő körülmények megteremtése. A számítógép igencsak hasznos lehet a tanulási folyamatban, azonban ugyanúgy negatívan is befolyásolhatja azt. Teljesen egyetértek a szöveg szerzőjével abban, hogy csakis akkor kapcsoljuk be a számítógépet, ha valóban szükség van rá a tanuláshoz. Ismét saját magamat tudom felhozni példának: képtelen vagyok a tanulnivalóra koncentrálni, ha mellettem ott „csipog” folyamatosan a facebook cset. Érdekes, hogy az online környezetben különböző tanulási stílusokkal találkozhatunk. Számomra meglepő, hogy az online világ bevonódása a tanulásba mekkora mértékben képes befolyásolni az egyének szokásait. Az internet gyorsasága, a hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle tartalom elérése kihat a gyerekek tanulására. Nem is gondoltam volna, hogy például az impulzivitást ekkora mértékben felerősítheti az internethasználat.
Végül a tanulmány bemutatja a „digitális tolltartó készletét”, ezeket azonban most nem részletezném, mert úgy gondolom, hogy mindenki által ismert tartalmakról esik szó ( pl Wikipédia, Youtube). A szerző minden felülethez biztosít módszertani tippeket, amik úgy gondolom, hogy rendkívül hasznosak.
Összegezve, érdekesnek találtam ezt az írást, igen elgondolkodtató tartalommal találkozhattam. Érdekesen és érthetően fogalmazta meg a szerző a gondolatait, így még élvezhetőbbé tette az olvasást. Fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, ezeket én is kiemeltem.
A témával kapcsolatban megkerülhetetlen fogalom a multitasking, ahogyan ez a tanulmányban is le van írva. Vitatott kérdés, hogy a megosztott figyelem valóban előnyös-e, sőt, egyáltalán létezik-e? Saját tapasztalataimra hivatkozva, azt tudom mondani, hogy egyszerre több dologra nem lehet teljesen odafigyelni, ezáltal precíz munkát végezni. Én a pontosság híve vagyok, ezért szeretek egyszerre egy feladatra koncentrálni, hogy azt biztosan a tőlem telhető legjobb módon tudjam elvégezni. A szövegben is olvasható és én is úgy gondolom, hogy fontos felhívni a tanulók figyelmét arra, hogy sokszor a feladatok komoly koncentrációt és elmélyülést igényelnek.
Az online lét tanulásra gyakorolt hatásai közül fontos még kiemelni az információ megosztását. A mai generáció már hozzá van szokva, hogy mindent azonnal meg tud osztani a különböző eszközeinek segítségével. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség a tanulási folyamatban rendkívül fontos szereppel bír. Viszont a dolog sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a gyerekek megtanulják hatékonyan használni a különböző online felületeket.
A tanulmány kapcsán feltétlenül szót kell ejteni még a tanulásmódszertanról. Lényeges szempont a megfelelő körülmények megteremtése. A számítógép igencsak hasznos lehet a tanulási folyamatban, azonban ugyanúgy negatívan is befolyásolhatja azt. Teljesen egyetértek a szöveg szerzőjével abban, hogy csakis akkor kapcsoljuk be a számítógépet, ha valóban szükség van rá a tanuláshoz. Ismét saját magamat tudom felhozni példának: képtelen vagyok a tanulnivalóra koncentrálni, ha mellettem ott „csipog” folyamatosan a facebook cset. Érdekes, hogy az online környezetben különböző tanulási stílusokkal találkozhatunk. Számomra meglepő, hogy az online világ bevonódása a tanulásba mekkora mértékben képes befolyásolni az egyének szokásait. Az internet gyorsasága, a hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle tartalom elérése kihat a gyerekek tanulására. Nem is gondoltam volna, hogy például az impulzivitást ekkora mértékben felerősítheti az internethasználat.
Végül a tanulmány bemutatja a „digitális tolltartó készletét”, ezeket azonban most nem részletezném, mert úgy gondolom, hogy mindenki által ismert tartalmakról esik szó ( pl Wikipédia, Youtube). A szerző minden felülethez biztosít módszertani tippeket, amik úgy gondolom, hogy rendkívül hasznosak.
Összegezve, érdekesnek találtam ezt az írást, igen elgondolkodtató tartalommal találkozhattam. Érdekesen és érthetően fogalmazta meg a szerző a gondolatait, így még élvezhetőbbé tette az olvasást. Fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, ezeket én is kiemeltem.
A bejegyzésemben bemutatott mindkét tartalom fontos témákat
boncolgat. Amit végezetül kiemelnék, hogy nagyon fontos lépést tartanunk a
digitális világgal, illetve meg kell tanítanunk a gyerekeknek a rendelkezésükre
álló eszközök használatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése