Időszalag

A legutóbbi IKT órán megismerkedtünk a Timetosast nevű alkalmazással, melynek segítségével idővonalat hozhatunk létre. A program segítségével szemléltettem az 1848/49-es forradalom és szabadságharc néhány fontos eseményét.


A Timetoast használata során meglepett, hogy az emberek többféle témához is felhasználják ezt az alkalmazást. Nekem elsősorban történelmi események prezentálása jutott eszembe, de a nyilvános idővonalak között találkoztam például olyannal, ami Jennifer Aniston filmjeit mutatja be időrendben. A program használatakor azonban zavart, hogy nem formázhattam az elkészült idővonalat. Gondolok itt háttérre, színre, így nem éreztem annyira sajátomnak a végeredményt. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem lehet módosítani az alapbeállításokon, ezáltal sokkal kreatívabbá és érdekesebbé téve az idővonalamat. Megtudtam azonban, hogy beszúrhatok multimédiás elemeket, ezzel némileg feldobhatjuk a beágyazott eseményeket. 

Fogalomtérkép

Gondolattérképet készíteni hasznos dolog, hiszen a segítségével rendszerezhetjük a tudásunkat, könnyen átláthatunk egy témát vagy akár gyorsan átismételhetünk egy régen olvasott szöveget. Az egyik kurzusomra is kellett már ilyet készíteni, majd a kész produktumot fel kellett tölteni egy felületre. A gondolattérképemet megrajzoltam kézzel, majd az egészet igyekeztem a Wordben szövegdobozok és nyilacskák segítségével elkészíteni, hogy el tudjam küldeni az oktatónak. Elég macerás volt a dolog, megszenvedtem vele, de végül sikerült. Ez pár hete történt, azóta viszont két csoporttársamnak köszönhetően megismerkedtem a Mindomo és a Mindmeister nevű alkalmazásokkal, amik pontosan azt a célt szolgálják, amit én a Word segítségével próbáltam megoldani: könnyen készíthetünk velük gondolattérképeket. Mindkét programot kipróbáltam és határozottan egyszerűbb volt ezekkel dolgozni, mint szövegdobozokat és nyilakat beszúrni, majd az elrendezgetésükkel szöszmötölni. A két alkalmazás tulajdonképpen nem igazán tér el egymástól, csak a felületük más. Én személy szerint a Mindomoval ismerkedtem meg jobban, így erről tudok nyilatkozni. Az egyik szaktárgyamhoz, a történelemhez kapcsolódóan készítettem egy gondolattérképet Károly Róbert uralkodásáról. A térkép készítése előtt többféle sablonból lehet választani, majd miután ez sikerült, elkezdhettem a munkát. A felület kezelése nem bonyolult, könnyen hozzáadhatunk új szövegdobozokat és a program magától elrendezgeti azokat, a sablonnak megfelelően. Én szerettem volna a saját munkámhoz képeket feltölteni, de sajnos az a prémium felhasználók kiváltsága. Linkeket azonban bátran be lehet szúrni, én is éltem a lehetőséggel. A kiinduló szövegbuborék mellé rendeltem egy hivatkozást, ez azonban nem túl feltűnő. Hasznos lenne, ha a link ikonjának a mérete módosítható lenne. Miután befejeztük a térképgyártást, készíthetünk belőle egy prezentációt. Ennek módja nagyon egyszerű, a kurzor segítségével kijelölhetjük, hogy az egyes diákon melyik szövegbuborékok jelenjenek meg. Mikor levetítettem a kész gondolattérképemet, egyből a prezi jutott eszembe. Itt is kicsit hasonló a diavetítés: ráközelít az általam kiválasztott elemekre és a kép dinamikusan mozog az egyes részletek között.
Úgy gondolom, hogy ez egy igazán hasznos alkalmazás, az oktatásban mindenképpen használnám. A felület előnye, hogy közösen is lehet szerkeszteni a gondolattérképet, így akár csoportban is lehet dolgozni egy-egy témán. Összefoglaló órához ideális lehet, így könnyen átismételhetőek a kulcsfogalmak.
Összességében nagyon tetszik ez a program és örülök, hogy mostantól nem a Wordben kell gondolattérképet szerkesztenem, hanem használhatom az erre kitalált felületet.

Google

A google az alkalmazásain keresztül számtalan lehetőséget kínál a felhasználóinak, ezek egy részével én is nem olyan régen találkoztam először. Többek között lehet saját fotógalériánk, szerkeszthetünk más felhasználókkal közösen dokumentumokat, készíthetünk jegyzeteket, a térkép segítségével virtuálisan bejárhatunk városokat, online tárhelyeket érhetünk el... Úgy gondolom, hogy az átlag felhasználók nincsenek is tisztában azzal, hogy pontosan milyen lehetőségeket kínál nekik a google, ezért fontosnak tartom, hogy az oktatásban is hasznos alkalmazásokat megismertessem a gyerekekkel. 

Véleményem szerint a google alkalmazások igencsak praktikusak, ha csoportmunkáról van szó. Az egyetemen nehéz összeszervezni személyes találkozót a csoporttársakkal a különböző órarendek miatt, azonban a google egyes felületei lehetővé teszik, hogy online közösen szerkesszük a munkánkat. Ezt a módszert általános- vagy középiskolában is lehet alkalmazni, ha a gyerekek például egy közös projekten dolgoznak. Előfordulhat, hogy az iskolában nincs idejük megbeszélni a részleteket és tanítás után sem érnek rá. Ilyenkor hasznos tud lenni egy közösen szerkeszthető felület. 

Ha a saját tárgyaimra szeretném levetíteni a témát, akkor a történelemhez kapcsolódóan mindenképpen a Google Street View alkalmazást emelném ki. Ennek segítségével megtekinthetjük bizonyos történelmi események helyszíneit, illetve az is izgalmas lehet, hogy mi áll ma egy régi épület helyén vagy hogy is néz ki ma egy adott csata helyszíne. A némettel kapcsolatban nyilvánvalóan a google fordító programja jutott eszembe, azonban ennek a pontosságát fenntartásokkal kell kezelni. Saját tapasztalataim alapján, ha angol nyelvre szeretnék lefordítani valamit, akkor szinte tökéletesen működik, azonban a német nyelvnél akadnak hiányosságok. Viszont ha a diák egy német szöveget olvas és ötlete sincs, hogyan kellene lefordítani, akkor ez a program adhat támpontokat. Összességében azonban inkább másik internetes vagy pedig hagyományos nyomtatott szótárt ajánlanék.

Google Tour Builder

Ma a google egyik alkalmazásáról, a Google Tour Builderről fogok írni pár sort. Ez egy olyan felület, amelyen térkép segítségével megtervezhető egy utazás, kirándulás. A felhasználó által felkeresett helyszíneket a térkép megmutatja és légvonalban összeköti őket, így átláthatóbb az útiterv. Korábban még soha nem találkoztam ezzel a programmal, ezért nagyon örülök, hogy most lehetőségem nyílt megismerni és kipróbálni. A felület nagyon egyszerűen kezelhető, tetszik, hogy az egyes állomások mellé tölthetek fel képet, illetve készíthetek hozzá leírást is. Nagyon hasznos, hogy térképen nyomon követhetem az általam kiválasztott helyszíneket, így előre ki tudom találni, hogy milyen sorrendben érdemes ellátogatni hozzájuk. Osztálykirándulás előtt szerintem praktikus egy ilyen tervet készíteni és azt megosztani a diákokkal, így ők is tudják majd, hogy hogyan fog kinézni az utazás. Ha pedig a tanulók vevők rá, akkor akár közösen is lehet szerkeszteni a kirándulás menetét.

A szaktárgyaimhoz kapcsolódóan (történelem-német) próbaképpen én is szerkesztettem egy tanulmányi kirándulást. Úti célul Bécset választottam, hiszen az osztrák főváros nincs messze tőlünk, illetve itt találkozik egymással a német nyelv és a történelem. 

Digitális kompentencia

A Nemzeti alaptantervben található egy rész, ami a digitális kompetenciával, annak jelentésével és értelmezésével foglalkozik. Fontos, hogy ezt le tudjuk vetíteni saját szaktárgyainkra (esetemben a történelemre és a németre) és alkalmazni tudjuk. A szövegből kiemelnék egy szerintem nagyon lényeges részletet: "A tanulónak (...) ismernie kell az elérhető információ hitelessége és megbízhatósága körüli problémákat, valamint az ezek kiszűrésére használatos alapvető technikákat." Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog, megtanítani a gyerekeket a megfelelő helyen való kutatásra és a felesleges vagy nem reváns információk kiszűrésére. Egy általános vagy középiskolás, történelmet tanuló gyerek ma már szinte biztosan nem megy el könyvtárba kutatni. Egyrészt nem várják el tőle, másrészt otthon az interneten egyszerűbben és gyorsabban megtalál mindent. De valóban a helyes tartalomra bukkan majd rá? Ez az, amit talán ők még nem éreznek annyira, hiszen nem feltétlenül hívják fel a figyelmüket rá, hogy mennyi téves adat terjedhet az interneten. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a diákokat majd a jövőben segítsem, hogy az internet segítségével hol tudnak hasznos információkat keresni.

Emelett szeretném még kiemelni a különböző alkalmazások megismertetését a tanulókkal. Az interneten több olyan felület fellelhető, ahol a gyerekek játékos, kreatív módszerekkel tanulhatnak. Történelem órán érdemes megmutatni egy-egy ilyen oldalt, sőt, akár a tanév során néhány órát felépíthetünk a segítségükkel. Így a diákok megismerkednek ezekkel a terekkel és akár később, otthon is felkereshetik őket. Ma már az okostelefonokra is gyártanak tanulást segítő alkalmazásokat, például a zanza.tv is rendelkezik ilyennel. Ezekkel mind színesebbé tehetjük a tanulást és motiválhatjuk a gyerekeket. Például jó kis feladat lehet, ha egy online vaktérképen kell bejelölni csatahelyszíneket és ez addig gyakorolható, amíg az összes várost megjegyezte az adott személy. Rengeteg lehetősége van egy történelemtanárnak izgalmas tartalommal előállni az órán, de nagyon fontos, hogy a tanulók is rendeltetésszerűen, körültekintően legyenek képesek használni ezeket, ahogyan azt a Nemzeti alaptanterv is írja.

A kurzus elméleti háttere

A mai bejegyzésem egyik témájának alapjául egy youtube videó szolgál, amely az androidos tabletek oktatásba való bevonásával foglalkozik (Bedő Andrea – Androidos tabletek az oktatásban). A videóban szereplő hölgy bemutatott egy tanulmányt: egy település általános iskolájában tabletek segítségével folyik a tanítás. Erre egy külön épületet újítottak fel, ami az iskolától 5 percre található, és természetesen felszerelték a szükséges eszközökkel. Így a diákok tanáraik irányításával használhatják a digitális eszközöket. Fontos, hogy a gyerekeket tudatosságra neveljék ezen a téren is és megtanulják rendeltetésszerűen, minél ügyesebben és célravezetőbben használni például a tableteket. Ehhez azonban az is kell, hogy a tanárok magabiztosan tudják kezelni a gépeket. Az előadásban elhangzott, hogy vannak oktatók, akik még az asztali számítógéppel sem feltétlenül boldogulnak, így felmerül a kérdés, hogy mit tudnak kezdeni egy tablettel? Ebben az iskolában úgy tűnik, sikerült megoldani a tanárok felkészítését, mert a gyerekek nagyon jó eredményeket produkáltak. Érdekes kezdeményezésnek tartom a tabletek oktatásba való bevonását, hiszen a világ rendkívül gyorsan fejlődik és mindenkinek lépést kell tartania az újdonságokkal. Fontos továbbá, hogy a gyerekek megtanulják helyesen használni a digitális eszközöket, ennek oktatása pedig az iskolában is lehetséges, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Bennem mégis maradt némi kétely, hiszen ha nagyban gondolkodunk és minden iskolában bevezetésre kerülne ez a program, vajon tényleg működőképes lenne? Minden tanár képes lenne továbbfejleszteni saját magát és igazodni a modern világhoz? Továbbá ezek az eszközök nem kis összegbe kerülnek, és bármikor előfordulhat, hogy javítás vagy akár csere szükséges. Mindemellett felötlött bennem, hogy ha megjelennek a tabletek az iskolákban, vajon nem tűnnek-e el ezzel párhuzamosan a tankönyvek? Hiszen gondoljunk csak bele, rengeteg tankönyv megtalálható online, illetve ahogy a korábbi bejegyzésemben olvasható, több digitális tananyagtár is létezik. Érdekes téma ez nagyon és rengeteg kérdés, kétely felmerülhet az emberben. Mindemelett úgy gondolom, hogy a gyerekeknek el kell igazodniuk a digitális világban és ehhez az iskola valóban hatalmas segítséget tud nyújtani. Ha sikerül megteremteni a megfelelő feltételeket, akkor ez a program valóban hasznos tapasztalat lesz a gyerekek számára.

A bejegyzésem második felében a következő tanulmányt szeretném elemezni: Papp-Danka Adrienn – Tanulás és tanulásmódszertan az információs társadalomban. Mint tudjuk, manapság egyre népszerűbb az úgynevezett life long learning, tehát az élethosszig tartó tanulás, ami a jelenlegi digitális eszközök jelenléte mellett főleg aktuális. Nagyobb teret kap az informális tanulás, hiszen gyakran észre sem vesszük, hogy például internetezés közben mennyi információt megtanulunk. A digitális világ kinyílt az emberek előtt és ez az oktatásra is nagy hatást gyakorol. A korábbi, hagyományos módszerek mellett feltűnnek új lehetőségek, amelyekkel színesebbé, hatékonyabbá lehet tenni a tanítást. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hagyományosnak tekintett módszerek elhanyagolandóak. Azonban az oktatásban a változás nem megy egyik pillanatról a másikra, a tanulási szokások nem változtak meg gyökeresen – holott a mindennapokban igenis éles váltás tapasztalható. Kérdés tehát, hogy miként vonhatóak be az oktatásba a különböző eszközök és tartalmak? A tanulmányban olvasható, hogy a multimédiás tartalmak igen hatékonynak bizonyulhatnak, hiszen egyszerre több érzékszervre hat. Úgy gondolom, hogy ezt a tényt minél több oktatónak fel kellene ismernie és élni a lehetőségekkel, hiszen így a diákokban valószínűleg jobban megragadna a tananyag, mint egy hagyományos módszerrel megtartott órán. (Ezzel persze nem szeretném ezt az irányvonalat leminősíteni).
A témával kapcsolatban megkerülhetetlen fogalom a multitasking, ahogyan ez a tanulmányban is le van írva. Vitatott kérdés, hogy a megosztott figyelem valóban előnyös-e, sőt, egyáltalán létezik-e? Saját tapasztalataimra hivatkozva, azt tudom mondani, hogy egyszerre több dologra nem lehet teljesen odafigyelni, ezáltal precíz munkát végezni. Én a pontosság híve vagyok, ezért szeretek egyszerre egy feladatra koncentrálni, hogy azt biztosan a tőlem telhető legjobb módon tudjam elvégezni. A szövegben is olvasható és én is úgy gondolom, hogy fontos felhívni a tanulók figyelmét arra, hogy sokszor a feladatok komoly koncentrációt és elmélyülést igényelnek.
Az online lét tanulásra gyakorolt hatásai közül fontos még kiemelni az információ megosztását. A mai generáció már hozzá van szokva, hogy mindent azonnal meg tud osztani a különböző eszközeinek segítségével. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség a tanulási folyamatban rendkívül fontos szereppel bír. Viszont a dolog sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a gyerekek megtanulják hatékonyan használni a különböző online felületeket.
A tanulmány kapcsán feltétlenül szót kell ejteni még a tanulásmódszertanról. Lényeges szempont a megfelelő körülmények megteremtése. A számítógép igencsak hasznos lehet a tanulási folyamatban, azonban ugyanúgy negatívan is befolyásolhatja azt. Teljesen egyetértek a szöveg szerzőjével abban, hogy csakis akkor kapcsoljuk be a számítógépet, ha valóban szükség van rá a tanuláshoz. Ismét saját magamat tudom felhozni példának: képtelen vagyok a tanulnivalóra koncentrálni, ha mellettem ott „csipog” folyamatosan a facebook cset. Érdekes, hogy az online környezetben különböző tanulási stílusokkal találkozhatunk. Számomra meglepő, hogy az online világ bevonódása a tanulásba mekkora mértékben képes befolyásolni az egyének szokásait. Az internet gyorsasága, a hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle tartalom elérése kihat a gyerekek tanulására. Nem is gondoltam volna, hogy például az impulzivitást ekkora mértékben felerősítheti az internethasználat.
Végül a tanulmány bemutatja a „digitális tolltartó készletét”, ezeket azonban most nem részletezném, mert úgy gondolom, hogy mindenki által ismert tartalmakról esik szó ( pl Wikipédia, Youtube). A szerző minden felülethez biztosít módszertani tippeket, amik úgy gondolom, hogy rendkívül hasznosak.
Összegezve, érdekesnek találtam ezt az írást, igen elgondolkodtató tartalommal találkozhattam. Érdekesen és érthetően fogalmazta meg a szerző a gondolatait, így még élvezhetőbbé tette az olvasást. Fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, ezeket én is kiemeltem.

A bejegyzésemben bemutatott mindkét tartalom fontos témákat boncolgat. Amit végezetül kiemelnék, hogy nagyon fontos lépést tartanunk a digitális világgal, illetve meg kell tanítanunk a gyerekeknek a rendelkezésükre álló eszközök használatát.